2018. augusztus 15., szerda

Ipó menti teker(g)és 3. Kemencés lepény


Volt egyszer egy „Ipótúra”. Egy jó kis bicótúra. Hogy miért éppen „Ipótúra”? Ipoly menti jó palócok nyelvén Ipó az Ipoly. Öreg víz a jelentése. Ennek a folyónak a teljes hosszát valamint a vízgyűjtő területének egyes részeit járta be a 44. Honismereti Kerékpártúra. hkt.sk/index.html 
A túrának elengedhetetlen része a költözés. Egyik táborhelyről a másikra. Az idei túra ebből a szempontból igazán szerencsés. Három táborhellyel megúsztuk. Kalonda – Ipolynyék – Garamkövesd. Mai bejegyzésem arról szól, hogyan jutunk Ipolynyékről Garamkövesdre.
Péntek, augusztus harmadika. Tábort bontunk Ipolynyéken. Visszajáró vendégek vagyunk ebben a Korponai-fennsík déli lábánál elterülő községben. Gazdag történelmével a régió egyik legjelentősebb települése. Már a középkorban híres szőlőtermelő vidéknek számított. A mai falu Alsó-, Közép-, Felső- és Egyházasnyék, valamint Lekinc települések területén keletkezett. Először 1156-ban említi „Nek“ alakban egy adományozó oklevél. Innen indulunk tehát útnak, hogy Ipolyságot, Ipolyszalkát, Helembát érintve eljussunk Garamkövesdre.
Kilenc óra. Miután tábort bontunk és málháinkat a szállító járműben elhelyezzük, a szokásos időponthoz tartva magunkat elindulunk. Elsétálunk a kultúrház kertjében felállított Esterházy János vértanú szobrához. Köteles László röviden ismerteti Galánthai gróf Esterházy János életének történetét. Megkoszorúzzuk az emlék helyét. Kerékpárra ülünk, és nekivágunk a mai távnak. Már most nagyon meleg van. Megjósolható, rekkenő hőségben fogunk kerekezni délután.
Húsz kilométer az Ipoly völgyén az első megállóig. Kellemes hátszélben érjük el úticélunkat Ipolyságot. A Rotarides utcai Mühlstein ház ad otthont a Honti Múzeumnak. Ide igyekszünk. Mgr. Pálinkás Tibor, az intézmény igazgatója üdvözöl, majd bemutatja a gyűjteményeket. Kissé eklektikus a tárlat. Van itt minden. Némelyik helység inkább régiségkereskedésre hasonlít, mint múzeumra. A helyiek lelkesedése töretlen, gyűjtenek mindent, ami a régmúltat idézi. A dohos nehéz levegőjű helységekben nem lehet sokáig időzni. Az udvaron várjuk, míg mindenki kedvére nézelődik. Rövidesen az igazgató úrral városnézésen veszünk részt. Megmutatja a múzeum falán elhelyezett emléktáblákat, többek között II. Rákóczi Ferencét, amely büszkén hirdeti: „II. RÁKÓCZI FERENC AZ ÚR 1704. ÉVÉBEN IPOLYSÁGON VETTE A HÍRT, HOGY ERDÉLYI FEJEDELEMMÉ VÁLASZTOTTÁK”. Így nagybetűvel fejedelemhez illően. Igaz a szerencsétlen nyelvtörvény értelmében először szlovák nyelven. Rövid séta után a volt zsinagóga épületéhez érkezünk. A műemléképületet kulturális rendezvényekre használják.
Ipolyságon a volt zsinagógában
Állandó galéria működik benne ahol kortárs festőművészek híres magyar személyiségekről készült portréit mutatják be. Kitűnő akusztikával rendelkezik így hangversenyteremnek is használható. Rokonszenves megoldás, mintapéldája, hogyan lehet élettel megtölteni egy műemléket. Tovább sétálunk a volt vármegyeházához. Itt most a polgármesteri hivatal működik. A copf-klasszicista stílusban épült vármegyeháza a mai napig a főtér domináns épülete. Megköszönjük az idegenvezetést. Sajnos több nem fért bele a szűk két órába. Szabad program következik. Ebédidő lévén, kinek mire van gusztusa.
Ebéd után folytatjuk utunkat Ipolyság Homok nevű városrészén keresztül, ami az Ipoly bal partján található. Bernecebaráti, Kemence, Vámosmikola. Itt az Ipoly a Börzsöny hegység lábánál tekereg, az országút tőle kissé távolabb halad, hosszú, húzós dombokon fel, le. Embert próbáló a meleg. Kárpótol a dombok elengedhetetlen velejárója a lejtmenet. Mert ugye minden hepe után jön egy hupa. Vagy fordítva. Ipolytölgyesre érünk. Mindenkit bevárunk, egy kicsit pihenünk, jól esik a közkút hűs vize. Lassan az utolsó túrás is be fut, kivéve egy notórius defektes túrást, aki már legalább a hatodik defektjét számlálja. Ezúttal feladja, autót küldünk érte. Tovább haladunk. A magyarországi Letkés és a szlovákiai Ipolyszalka között egy kettős vashíd biztosítja az Ipolyon való átkelést. Kettős, mert a folyó fő medre mellet egy holtágon is átível. Az eredeti 1902-ben épült híd a második világháború pusztításának esett áldozatul. 1952 – 54-ben újították fel.  Elég rozsdás, ráférne egy kis tatarozás - morfondírozom, miközben átkerekezek rajta.
Az Ipolyszalkán működő élő tájházat a hét évvel ezelőtti túra szervezése közben fedeztük fel. Ide érkezünk meg kora délután. Élő tájház, mert egyben kézműves műhelyként is működik. Dikácz Zsuzsanna a vezetője. Házi készítésű bodzaszörppel, tönköly lisztből készült ropogtatni valóval fogad bennünket. Közben az udvaron álló kemencét felfűtik, ebben sütik majd a lepényeket.
Kemence Ipolyszalkán
Előbújik egy játékos kiscica, gyanakodva nézegeti csapatunkat. Kitartó túrások minden furfangot bevetve próbálják magukhoz édesgetni. Végül is K. Béla túra társunknak sikerül magához csalogatnia. Az általa felkínált, finom kemencés lepény csábításának még a cica sem tud ellenállni. Bélu lekenyerezte a cicát! Mi sem tudunk ellenállni a finom túrós-szalonnás-hagymás lepénynek. És még csak ezután jön, szerintem a még finomabb, házi szilvalekváros lepény, amit egy kis cimettel (fahéjjal) bolondítottak meg. Igazi ízorgia.
Szilvalekváros lepény
Körbe üljük Zsuzsannát, aki a tájházban rendezett nyári kézműves táborokról, sokrétű tevékenységükről és a tönköly jótékony hatásáról beszél. Valóban az elfogyasztott tönköly lisztből készült lepények, egyes túrásokon szemmel láthatóan kezdik kifejteni hatásukat, ami jótékony szunyókálás formájában nyilvánul meg. Közben megérkezik volt túratársunk Stubendek Attila. Ő lesz az, aki elkalauzol bennünket a szobi vasúti hídhoz. A híd gyalogos járdáján megyünk majd át Szlovákiába, hogy elérjük az Ipoly torkolatot.
Tizenöt kilométert teszünk meg, majd megérkezünk a Börzsöny és a Pilis hegység közé ékelődött Szob városkába. Mellékutakon kanyarogva jutunk el a vasúti híd lábához. Libasorba rendeződünk, így toljuk fel a kerékpárokat a híd gyalogos járdájára.
A szobi vasúti hídon
Legalább húszan vagyunk a hídon, amikor hatalmas robajjal tehervonat robog át rajta. Hát, gyengébb idegzetűek ne kövessék példánkat! Az Ipoly jobb partján a híd alatt várunk be mindenkit. Innen folytatjuk utunkat földúton a folyótorkolatig. Pár száz méter után megérkezünk. Csodás a kilátás. A Dunakanyar egy része, a torkolat, a pilisi hegyek. Az alacsony vízállás kedvez a fürdőzőknek, sokan élvezik a Duna vizét. Közös fotó készül az időközben megfogyatkozott társaságról.
Az Ipoly torkolatánál
A nagy melegben sokan feladták, nem kerekeznek tovább. Mi teljesítettük a küldetést. Végig jártuk az Ipoly folyását a forrástól a torkolatig. Láttuk megszületni a folyót és most látjuk közel 250 km után hogyan egyesül a vén Dunával. Ki tudja, az ott jártunkkor kibuggyanó forrásvíz vagy mi jutottunk el hamarabb a torkolatig? Nekünk kitérőkkel hat napig tartott.
Nagyjából tíz kilométer Garamkövesd a táborhely. Helenbán még belefér egy kis pihenő. Az útmenti kocsmát szálljuk meg ideiglenesen. Jólesik a hűsítő Kofola. Ne tessék kajánkodni, nem sört iszunk. Szlovákiában az kerékpáron tilos. Hivatalosan. Aztán mindenki gondol, amit akar. Elbúcsúzunk Attilától. Megköszönjük, hogy átvezetett a hídon. Garamkövesden már vár a vacsora. Gulyás. Az első és az utolsó az idei túrán. Nagyon finomra sikerült. Kisüsti is jár hozzá, ez a helyiek figyelmessége. Fáradtan, jólakottan, késő éjszakáig beszélgetünk. Egy nagyszerű napot tudhatunk magunk mögött. Jó éjszakát!       
Folytatás következik! Maradj velünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ipó menti teker(g)és 3. Kemencés lepény

Volt egyszer egy „Ipótúra”. Egy jó kis bicótúra. Hogy miért éppen „Ipótúra”? Ipoly menti jó palócok nyelvén Ipó az Ipoly. Öreg víz a jelen...