2018. augusztus 8., szerda

Ipó menti teker(g)és 1.


Volt egyszer egy „Ipótúra”. Egy jó kis bicótúra. Hogy miért éppen „Ipótúra”? Ipoly menti jó palócok nyelvén Ipó az Ipoly. Öreg víz a jelentése. A Vepor hegységben ered 1050 m tengerszint feletti magasságban. Innen folyik dél felé. Felső folyását a szlovák hegyi tanyák „lazy” jellemzik. Itt létesült a Málnapataki víztározó. Málnapatak, Poltár, üveggyártásáról híres.  Pinc az első magyar lakta település az Ipoly mentén. A folyó Kalonda, Vilke határában éri el a magyar – szlovák határvonalat. Innen már határfolyó (legnagyobb sajnálatunkra) 140 kilométeren, a teljes hosszának, ami 232,5 km a 60 százalékán. Igazi palóc folyó Pinctől Helembáig. Ennek a folyónak a teljes hosszát valamint a vízgyűjtő területének egyes részeit járta be a 44. Honismereti Kerékpártúra. hkt.sk/index.html 

10 nap alatt 400 résztvevő, 400 kilométer, naponta átlag 400 perc úton. Kicsit nomád körülmények, sátortábor, gyalogtúra, múzeumok, tájházak, kalandos átkelés az Ipón, találkozás a szürkemarha gulyával, palló, függőhíd és sorolhatnám a megannyi látványosságot, kalandot, emlék helyet. És persze vidám baráti társaság, tábortűz, népdalok, csodálatos emberek. Talán így jellemezhetnénk a túrát. Most pedig a teljesség igénye nélkül jöjjön egy kis ízelítő.
Első táborhelyünk Kalonda. Házigazdánk Papp Sándor és kedves felesége. Szombat az első nap. Bemelegítésként Losonc, városnézés Böszörményi István vezetésével. Palóc határkereszt, Ipolytarnóci Ősmaradványok, fürdés Rappon a többmillió éves tengervízben vagy az Ipóban ki-ki saját igényei szerint. Vasárnap az első igazi kaland. Kerékpárokat teherautóra tesszük, résztvevőket autóbuszba, így érjük el az Ipó forrásához vezető gyalogtúra kiindulópontját. Egy óra gyaloglás a forrásig. Pihenő, forrásvíz, közös fotó és irány vissza a kerékpárokhoz.
Csak hangosan hogy a medve is hallja és jó messzire kikerüljön. Mert ugye jó, ha tudjuk, nem csak Székelyföldön, de Felvidéken sem játék a medve. Kerékpárra ülünk, előttünk 60 kilométer. Az első szakasz a megvalósult kerékpáros álom. Csak lefelé gurulunk. Aztán a Málnapataki víztározót kerülgetve kisebb dombok felfelé. Mesés a táj. A legtöbb tanya szépen karban tartva, legelők, kaszálók sűrű erdők váltakoznak. Jó tempóban haladunk. Kell is, mert nyomunkban sűrű sötét felhők esővel ijesztgetnek. Tervezett megálló Poltár. Az élboly szárazon a középmezőny kicsit ázva érkezik, a lemaradók kénytelenek kivárni a zápor végét. Miután mindenki megérkezett megnézzük a hidat. Poltáron van ugyanis az Ipoly legöregebb fennmaradt hídja, ami egyben Szlovákia harmadik legöregebb hídja is. A 17. században építették. A helyiek „turecký most” azaz török hídként ismerik. Indulás! Losonc, Rapp, Kalonda, Töltött Káposzta nem véletlen nagybetűvel. Ez a sorrend. Mindenki fáradt, éhes és rendkívül hálás a kalondaiaknak a csodálatos vacsoráért. Este tábortűz, dalolás. Vége a napnak. Kalondától kedden reggel veszünk érzékeny búcsút. A Palóc határkeresztre szalagokat kötünk.(a Határkeresztről itt: http://felvidek.ma/2018/05/palocsagnak-ereje-van-all-a-paloc-hatarkeszt/ ) Búcsúzóul felhangzik a Kossuth nóta … éljen a magyar szabadság!
(https://www.facebook.com/sanyi.papp.73/videos/1797562430280131/)
Második táborhelyünk Ipolynyék. Innen szeretnénk az Ipoly két fővárosát, Balassagyarmatot, Ipolyságot valamint a folyó nedves élő helyeit bejárni. Csütörtökök augusztus 2. a természetvédelmi nap. Az Ipoly árterületei és az azt övező dombok külön figyelmet érdemelnek. A szlovákiai oldal különlegessége az erdő, sztyeppe, ártéri vizes élőhely közvetlen közelsége, ami egyedülálló világviszonylatban is.  A természetvédelmi területet az Ipoly Unió polgári társulás kezeli állami támogatás nélkül. A magyarországi részen szerencsésebb a helyzet itt a Duna-Ipoly Nemzeti Park a fenntartó. Elkerekezünk tehát az Ipoly Unió szépen karbantartott látogatói központjába ahol Wollent József vezető vár ránk, hogy bemutassa tevékenységüket. Ismertetőjét hallgatva képet alkothatunk a folyó szabályozás előtti állapotáról, a Csehszlovákia alatt végrehajtott szabályozásnak a természetre és a környező falvakra, városokra tett káros hatásáról és a jelenlegi állapotokról. Wollent úr vezetésével elkerekezünk a közeli Rizsföldek tanosvény bejáratához. Végig járjuk a tanosvényt, ismerkedünk az élővilággal. Látunk fehér gólyát fán fészkelni, kócsagot, és a mocsárban fészkelő barna rétihéját. Felemás módon az az 50-es évekbeli furcsa ötlet hogy rizsföldeket létesítsenek az Ipoly e szakaszán, teszi lehetővé hogy a szabályozott folyó árterülete ma is elegendő vízhez jusson. Ipolyhídvég. Ide érkezünk rövid kerekezés után. Fa palló vezet át a határfolyón, ezen átkelve érjük el mezei utakon a magyarországi Drégelypalánk települést. Szondi két apródja, ugye ismerős a történet meg is nézzük a Szondi szarkofágot a falu közepén. Ebéd majd a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa veszi át a túra vezetését. Távcsövekkel felfegyverkezve indulunk útnak, majd rövid kerékpározás után egy tisztáshoz érünk. Gyönyörű a kilátás. Alattunk lápos területek, az Ipolyt rejtő fasor, kis tavacska virágzó vízinövényekkel, sástenger. Megtudjuk, hogy a legnagyobb mocsári teknős kolónia itt található. Hogy a halászsas kisseb teknősöket is képes elragadni, majd nem kis erőfeszítések árán csemegézni belőle. Szegény teknős, jóllakott sas. Ez a természet törvénye. Csendes kora délután van, legnagyobb sajnálatunkra az állatvilág éppen sziesztázik nem sok látnivaló akad. Tovább indulunk. Ipolyvece határában egy 500 szürkemarhát számláló gulya legel az Ipoly árterületén. Madár les kilátó torony van a közelben, oda igyekszünk. Az útról észrevesszük a gulyát. Egyik túratársunk örvendezve figyelmeztet rá hogy ott a távolban megannyi szürkemarha. De vissza csak a mozdulatlan szénagurigák bámulnak egykedvűen. Jókat nevetünk baklövésén, miközben a kilátóhoz érünk. Itt már látványosság is akad. Vízimadarak, kergetőző rókák, amiről kiderült a gulyás kölyökkutyái. Újabb derült pillanatok majd elered az eső. Rövid langyos nyári zápor, nemkülönösebben zavar senkit sem. Kitartásunk jutalmául a távolból 500 szürkemarha közeleg.
És ezúttal nem a széna gurigák keltek életre. Csodálatos és egyben ijesztő is, ahogy egyre közelebb érnek bámészkodva, magabiztosan. Látni, hogy itt ők vannak otthon és nem nagyon díjazzák, hogy kis csapatunk lelkes fotózásba kezd. A bikáktól nem kell tartani de ott azok a borjas tehenek amelyek olyan gyanakodva bámulnak na azok igazán veszélyesek lehetnek –  szól a vezetőnk aki igazából a főnökük. Még közelebb jönnek. Idegenvezetőnk feltűnően gyorsan elpakolja az állványt, távcsöveket. Reméljük hamarosan a gulyás is megjelenik – mondja. De nem jelenik meg a gulya pedig egyenesen felénk tart egyre nagyobb tempóban.  Akkor most lassan, de biztosan vonuljunk vissza – figyelmeztet a park munkatársa. Több sem kellett gyorsan a drótszamárra pattanunk és nem éppen angolosan távozunk. Utolsó pillanatban jelenik meg a gulyás és tereli elfelé a gulyát. Egy kis adrenalinnal feltöltve folytatjuk utunkat az ipolybalogi zsilipig. Függőhíd egy kanálison állja utunkat, egyesével toljuk át a kerékpárokat, bátrabbak a kanális sekély vizén át kerekeznek. Borongós késő délután van. A töltésen kergetőző őzek keresztezik néhányszor utunkat. Nagyban dúl a szerelem. Fenséges fehér kócsag, szürke gém egerészik tisztes távolban ügyet sem vetve ránk. A zsiliphez érünk. Itt a gázló azon fogunk átvágni.
A fő sodornál derékig homokpadok között legfeljebb térdig gázolva, élvezve a kalandot és a vizet kelünk át az Ipón. Ipolykeszi, útközben újabb zápor majd Ipolynyék a táborhely. Meseszerű nap volt!
Folytatás következik! Maradj velünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ipó menti teker(g)és 3. Kemencés lepény

Volt egyszer egy „Ipótúra”. Egy jó kis bicótúra. Hogy miért éppen „Ipótúra”? Ipoly menti jó palócok nyelvén Ipó az Ipoly. Öreg víz a jelen...