2018. augusztus 10., péntek

Ipó menti teker(g)és 2. ... maradunk Kalondán.


Volt egyszer egy „Ipótúra”. Egy jó kis bicótúra. Hogy miért éppen „Ipótúra”? Ipoly menti jó palócok nyelvén Ipó az Ipoly. Öreg víz a jelentése. Ennek a folyónak a teljes hosszát valamint a vízgyűjtő területének egyes részeit járta be a 44. Honismereti Kerékpártúra. hkt.sk/index.html 
Megígértem az első részben, következzék hát a folytatás. A bejegyzések nem időrendbe követik a Túrát inkább csak úgy, ahogyan azt beszélgetés közben meg-megidézünk.  A Túrát nagybetűvel mindenképpen, hiszen számunkra a Honismereti Kerékpártúra vagy röviden HKT jelenti a nagybetűs Túrát.
Kalonda az első táborhely. Az előző részben kedden reggel intettünk búcsút ennek a szívünkhez olyan közel álló kis településnek. Ezt megelőzően hétfőn reggel kilenckor indult a túra, hogy felfedezze a közeli kis települések méltatlanul elfeledett kincseit, majd érintve az író, költőóriás Madách Imre Kastély Múzeumát egy vargabetűt leírva visszakerekezzen a táborhelyre.
 Utunk eleinte a Litke-Etesi-dombság homokkő lankáin hullámzik. Ipolytarnóc, Litke, majd a szépen felújított rárospusztai híd, ami Madách Imre nevét viseli. Fel, le, kerekezünk. Jómagam elől, vezetve a túrát. Vasúti átjáró, egy kis figyelmetlenség, hatalmasat üt az első keréken, ahogyan belehajtok egy kátyúba. Körforgalom, Madách híd. Megállunk, hogy mindenki megnézhesse a hidat. Érdemes. Látványában olyan kőhíd, mint a poltári 17. századi csak nagyobb. Elismerésünk a tervezőknek. Közben kerékpárom első kerekét vizsgálva kiderül defektem is van. Gyors belső csere, irány Bussa. Szomorú látványt nyújtanak az elszegényedett vidék lepusztult, valaha szebb napokat megélt parasztházai. Elszorul a szívem, amikor át kerekezünk Rárosmúlyad vagy ahogyan otthon emlegettük, egyszerűen, Múlyad településen. Édesanyám sokat emlegette közeli rokonunkat a múlyadi Teri nénit. Talán egyszer kisgyermekként én is jártam itt. Nem emlékszem. Mindenesetre egy szebb világról szóltak édesanyám történetei. Közben kerékpárom első kereke ütemesen ringatózik fel le. Itt baj van, villan át a fejemen, tojás az első kerekem valószínűleg az ütéstől. Bussa következik. Megállunk, hogy megnézzünk Zsélyi Aladár mérnök, repülőgép tervező emlékszobáját. Tragikus sorsú, sajnos méltatlanul elfeledett, korát megelőző technikai megoldásokat alkalmazó, nagyszerű mérnök volt. 30 évesen vesztette életét. Repülőgép balesetében elszenvedett nyílt törése elfertőződött, tetanuszmérgezésben hunyt el. Csaláron született ott is van eltemetve. Közben tüzetesen megvizsgáljuk első kerekem. Kiderül a nagy sietségben nem került rendesen a helyére a külső és az így keletkezett pukli okozza a hullámzást. Megkönnyebbültem, nem kell új kereket vennem. Külsőmet helyre raktuk, hallgathattam is miatta az élcelődést, tanuljak meg defektet javítani. Ezért itt most ünnepélyesen fogadom, jövő túrára begyakorlom! Visszafordulunk, Múlyad a következő megálló. Még mit is lehet megnézni egy olyan eldugott településen, mint Rárosmúlyad? - kérdezik sokan, ha a túra útvonaláról beszélek. Elsősorban, minden településnek van történelme. Ha van történelme, abban vannak érdekes történetek. Édesanyám mesélte, a múlyadiak ha a határ túloldalán élő rokonokkal akartak beszélni belehajtották a libákat az Ipóba, megvárták, míg átúsznak,(a túloldalon mindig zöldebb a fű) aztán szépen értük mentek. Ha jött a határőr, sopánkodva panaszolták – azok a fránya libák. De ebben a faluban van más érdekesség is. Egy szecessziós vasbeton templom. Körfy Rezső földesúr megrendelésére tervezte Mednyaszay István. 1910-re épült meg.  „ a templom egyszerre meghökkentő, tekintélyt parancsoló, népies, meseszerű és formabontó. ” (Súpis pamiatok na Slovensku. Zväzok druhý K-P, Bratislava, OBZOR 1968).
Rárosmúlyad, vasbeton templom.
Valóban. A főépület, maga a templom, akár egy hatalmas jurta is lehetne. Nyolcszögletű kupolacsarnok. A torony nem része, különálló, a sekrestye köti össze a főépülettel. Nyolc nemtelen kerub áll őrt a kupola tetejének nyolc szögletében. A halál angyalainak mondják a helybeliek. Állítólag az építkezés során az egyik ráesett egy munkásra, aki szörnyethalt.
A templom minden kis része, ablakai, kapuja, oltára, gyóntatószéke, szóval a stílusa egészen eredeti, új és mégis sok-sok száz éves.” Így írnak a korabeli tudósítások, Mednyaszay kortársait megelőző, merész megoldásokat alkalmazó, művéről. Ezért állunk meg Múlyadon. Megnézzük a templomot, imádkozunk és himnuszunkkal kérjük Boldogasszony Anyánkat, ne feledkezzen meg rólunk.
Tovább indulunk. Északra fordulunk, hogy a Tiszovnyik-patak völgyén felfelé kerekezve érjük el Alsósztregovát. A Madách Imre Kastély Múzeumot 7 évvel ezelőtt látogattuk meg. Akkor mi voltunk az utolsó látogatók a felújítása előtt. Mostanra már a kívül, belül, szépen felújított múzeumot nézhetjük meg. A tárlat méltó emléket állít Madách Imrének. Dolgozószobája megidézi mindennapjait. Az íróasztal körül földre hullott feljegyzések, cédulácskák. Rendszerető túrások szépen fel is szedik, biztosan csak a huzat szórta szét, gondolják. Nem baj majd szétszórjuk újra – mondja kedvesen az idegenvezető. Ilyen volt ugyanis Madách munka módszere – teszi még hozzá. Biliárdasztal, hintaszék, hálófülke, íróasztal mindez a dolgozószoba része. És a kastély többi része a könyvtár, ebédlő, megannyi látványosság mind Madách korát idézi. Egyetlen technikai újdonság a tájékoztató érintő képernyő. Valaki gyorsan beállítja, hogy a túra honlapjára került, időszerű képek fussanak rajta. Megnézhetjük önmagunkat a múzeumban, amint épp a múzeumot nézegetjük.
A tárlat részévé válunk.
Ördögi visszacsatolás, Madáchnak is kedvére lenne. Így egy rövid időre ideiglenes performanceként részévé vált a túra a kiállításnak. "Mondottam ember küzdj és bízva bízzál!" Búcsút veszünk Madáchtól és a múzeumtól. Az író, költőóriás síremlékéhez igyekszünk. A síremlékre 1936. december 19-én állították fel a hatalmas, 3,6 méteres, kitárt karú, égbe emelkedő ifjú bronzszobrát. Rigele Alajos pozsonyi szobrász művében sokan Ádámot vélik felfedezni. A szobrászművész azonban soha sem utalt arra, hogy ez így lenne. A szobor inkább az Ádám sorsát viselő vágyakozó, bizakodó, égbe törő Embert szimbolizálja.
Madách Imre síremléke.
Közös fotó, majd szabad program. Lehet fürdeni a helyi termálfürdőben, ebédelni, vagy csak egyszerűen visszatekerni Kalondára. Kalondára ahol ezúttal bográcsos lecsó (hámozott paradicsomból!) nokedlivel a vacsora. Nagyon finom, igazi nyári csemege. Este előadás. Böszörményi István az Ipoly felső folyása mentén található települések történelmébe avat be minket. Érdekes, tartalmas lényegre törő előadás.
Böszörményi István előadása.
Ezt követően még megnézzük a Tóth Lajos túrás barátunk által készített filmet a 7 évvel ezelőtti túráról, aminek kiindulópontja itt volt Kalondán. Jó visszaemlékezni. Köszönjük Lajos!
Ilyen volt a túra hétfői napja. Tekerés, defekt, híd, emlékhelyek, templom, áhítat, múzeum, előadás, mozi. Szép estét mindenkinek, vár egy újabb nap a Túrán.
Folytatás következik! Maradj velünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ipó menti teker(g)és 3. Kemencés lepény

Volt egyszer egy „Ipótúra”. Egy jó kis bicótúra. Hogy miért éppen „Ipótúra”? Ipoly menti jó palócok nyelvén Ipó az Ipoly. Öreg víz a jelen...